A hőszigetelés szerepe az épületenergetikában

Az épületenergetika – az épületek energiafogyasztásával foglalkozó műszaki terület – szerepe talán soha nem volt olyan fontos kérdés nemcsak az ingatlan lakói, hanem a bolygó jövője szempontjából, mint manapság. Nem véletlen, hogy az építkezéseket és az ingatlan-felújításokat illetően a legkomolyabb szigorítás az épületenergetikai szabályozásban történt, és 2021. január 1-től hazánkban is minden új épülettől elvárás lesz a közel nulla energiafogyasztás. Az épületenergetika komplex terület: az, hogy egy adott ház mennyi energiát igényel a lakók komfortjának biztosításáért, sok mindentől függ – például a tájolásától, a hőszigetelés anyagától és vastagságától, a hűtésre, fűtésre használt berendezésektől, a nyílászáróktól. Ám egy épület energiafogyasztása csökkentésének legegyszerűbb módja nem más, mint az alapos, hőhídmentes hőszigetelés.

Miért olyan fontos mindez?

Az 1970-es évekig semmi mást nem vártak el a hőszigeteléstől, csak azt, hogy megóvja a ház szerkezeti elemeit, a fűtési rendszertől pedig azt, hogy meleget biztosítson. Hogy ezt milyen áron, mennyi nem megújuló energiaforrást felhasználva, mennyi szennyező anyagot a környezetbe juttatva teszi, nem volt szempont. Az első nagy olajválság azonban alaposan megdrágította ezt a komfortot, és ekkor szembesülhetett az ingatlantulajdonos azzal is, hogy az energiapazarlás egyszersmind pénzkidobás is. A kétezres évek ukrán gázválsága pedig az energiahordozók beszerzési forrásainak labilis voltára világított rá. Kiderült: az energia drága, nehezen pótolható kincs, vigyázni kell rá.  A klímaváltozás a 21. században egyre inkább megmutatta a foga fehérjét: ma már tudjuk, hogy az épület károsanyag-kibocsátásának csökkenése és az olykor szélsőséges időjárás elleni hatékony védekezés kéz a kézben is járhat.

Magyarország energiafogyasztásának jelenleg mintegy 40 százaléka köthető az épületekhez. Abban az ideális esetben, ha a teljes lakásállomány épületenergetikai szintje közel nulla energiafogyasztásúra javulna, akár 40-50 százalékos energiamegtakarítás is elérhető lenne.

A szabályok szintjén

Az Európai Unióban a 20-20-20 szabályként ismert vállalás keretében dolgozták ki az épületek energiafogyasztására vonatkozó, jelenleg aktuális szabályozást: 2020-ra 20%-kal csökkenteni az energiafogyasztást, 20%-kal csökkenteni a széndioxid kibocsátást és 20%-ra növelni a megújuló energiaforrások részarányát 1990-hez képest. A szigorítást két lépésben valósították meg az új építésű ingatlanokra vonatkoztatva, ám a költségoptimalizált követelményrendszer már az újonnan átadandó magánépületekre nézve is hamarosan érvényét veszíti. Foglalkozzunk tehát a 2021. január 1-től érvényes közel nulla energiahatékonyság elvárásával. Ennek a követelménynek kell a jövőben megfelelnie minden új épületnek: a jelenleg érvényes, 12 fokozatú épületenergetikai osztályozásban ez a BB szintet jelenti. (Itt azonban még nincs vége a folyamatnak, hiszen 2030-ig az Európai Unió országainak meg kell valósítaniuk az 1990-hez képest előirányzott 40%-ot elérő javulást az energiahatékonyságban, a 40%-kal kevesebb üvegházhatású gázkibocsátás, valamint a 30%-os megújuló energiafelhasználás-részarányt. A 2030 után épülő ingatlanoknak tehát a közel nulla energiafogyasztás korántsem lesz elegendő!) 

Rendszerszemlélet

Az épületenergetikai szintet a vastagabb hőszigeteléssel lehet látványosan javítani, ám önmagában ez édeskevés. Hiába van akár 40 cm vastag hőszigetelés egy ingatlanon, ha a nyílászárók nem légtömörek, vagy a fűtési rendszer korszerűtlen, esetleg a szerkezeti elemek találkozásánál hőhidak alakultak ki a hőszigetelésben.  Mindezeket a hibákat a rendszerszemlélet érvényesítésével lehet kiküszöbölni. Egyrészt rendszerben kell foglalkozni az épületenergetikával összességében – a területet illető elvárásrendszer már önmagban háromlépcsős. Az első szint a minden épületszerkezetre vonatkozóan egyenként megszabott minimum elvárásokat tartalmazza a hőszigetelő képességekre vonatkozóan, és a hőátbocsátási tényezőkkel lehet meghatározni. A második szinten az összes határoló szerkezetre  vonatkozóan definiálva van egy maximum érték  a hőveszteségre nézve (fajlagos hőveszteség-tényező). A harmadik szintet a ház energiahatékonyságának komplex vizsgálata jelenti. Az így kapott érték az összesített energetikai jellemző. Ezt az értéket a ház komplett hőszigeteltsége, a gépészeti berendezések hatékonysága, a passzív hűtésre és fűtésre kidolgozott építészeti megoldások és az alternatív energiák felhasználása alapján számolják ki.

Teljes hőszigetelő rendszer

A hőszigetelésben a legnagyobb rizikót a szerkezeti elemek találkozásánál (pl. homlokzat és födém, lábazat és homlokzat) potenciálisan kialakuló hőhidak jelentik. A hőhíd kulcsfogalom a hőszigetelésben: két eltérő hőáteresztésű felület találkozásánál alakul ki, utat engedve a hőszökésnek. Többek között ezt küszöböli ki a teljes hőszigetelő rendszer alkalmazása, ami praktikusan azt jelenti, hogy a hőszigetelés elemei, azok műszaki és mechanikai paramétereit tekintve együtt beépíthetők. Ezt a beépítési megoldást pedig arra hivatott ellenőrző szervek által kiadott hivatalos dokumentáció is alátámasztja. A hőszigetelés elemei rétegenként a rendszerragasztó, a hőszigetelő anyag, az üvegszövet, az erősített alapréteg, az alapozó és a vakolat, valamint a rögzítéshez használt dübelek. Az építési anyag beszerzésénél érdemes ezekből a lehető legtöbbet egyazon gyártótól beszerezni, ha pedig erre nincs lehetőség, az úgynevezett rendszergazda gyártó cégekhez fordulni. A rendszergazdák döntően a polisztirol lapok ragasztásához és a fedőrétegek elkészítéséhez szükséges elemeket kínálják (vakolat, ragasztó anyagok, habarcsok), és pontosan tudják – sőt igazolják is –, hogy melyik polisztirolhoz mit használjunk.